- Szeretem, ha úgy alakulnak a dolgok, ahogyan azt én akarom. A kettőn áll a vásár nem egészen az én stílusom.
(Erotic dreams)
 |
Két neme van a szépnek, egyike a kecsesség, másik a méltóság; a kecsesség legyen a nőé, a méltóság a férfié.
Nehezen gyökeredzik meg az idegen talajban az, aminek a talaj nem kedvez, ezért ki lehet irtani és el lehet pusztítani; hűségesen megtapad minden, ha neki való helyre kerül. Természetes az erény, természetellenesek s ellenségesek a bűnök. /Seneca/
Sokat el lehet érni szigorral, még többet szeretettel, a legtöbbet azonban belátással és pártatlan igazságossággal, amely nincs tekintettel egyes személyekre. /Goethe
Le kell rakni a lélek terhét, előbb semmilyen vidék sem fog tetszeni. /Seneca/
Ne úgy élj, mintha még tízezer évig akarnál lenni. A kikerülhetetlen ott lebeg fejed fölött. Míg élsz, míg módodban áll, légy jó emberré. /Marcus Aurelius/
Hogy ki vagyok? A legártatlanabb angyalod... vagy a legkísértőbb démonod... A barátod... vagy az ellenséged... A szikrázó napsütés, ami beragyogja az életed... vagy a sötét éjszaka amiben örökre elveszel... A szerelmed, aki mellett minden nap fel akarsz ébredni... vagy a szeretőd, akinek a szíve sosem lesz a Tiéd... Egy elveszett kislány, akire vigyáznod kell... vagy egy harcos amazon, aki elsöpör Téged... A pillangók amik a hasadban repkednek... vagy a könnycsepp ami az arcodon lefolyik... Hogy Neked ki voltam... vagyok... leszek... az csak rajtad áll..
És lám, ez vagyok én:
egy lány, aki elhiteti a haldoklóval, hogy van remény,
aki megtanít egy felnőttet nevetni,
és elhiteti a gyerekkel, hogy léteznek csodák.
Aki bármikor odatartja a vállát egy megtört léleknek,
aki akkor is mosolyog, ha mások mosolyognak rajta,
aki nem hagyja sírni a maga körül lévőket,
és aki addig nem hagy el, amíg szükséged van rá.
És ez is én vagyok:
aki eltűri, hogy minden cselekedete ellenére tőle sose kérdik, jól van-e?
Miért olyan nyilvánvaló, hogy velem minden rendben van, hogy nekem nincsenek problémáim?
Miért hiszik azt rólam, hogy tökéletes vagyok?
Csak egy átlagos, szürke senki akarok lenni.
Mert valójában az is vagyok
Nem tudtam kibontakozni a káprázatomból. Botorkáltam a jól megszokott és egyedülinek hitt valóságomban, és képtelen voltam tudomásul venni, hogy ez már nem az enyém. Beletapadtam az életembe, mint a légypapírba. Oly mértékben belevarázsoltam magam életem álmába, olyan valóságosnak véltem, hogy nem tudtam fölébredni belőle. Rettegtem, hogy minden elvész. Nemcsak a világom, de én magam is.
(Müller Péter)
Ami szép, s nekem kedves, hozzám tartozó - annak nincs ára. Megfizethetetlen; amíg a kényszerűség mások prédájául nem dob.
Mécs Alajos
“Amikor két ember a szíve mélyén egyesül,
Képesek megtörni a bronz vagy a vas erejét is.
Amikor pedig két ember szíve mélyén megérti egymást,
a nyelv, amelyen szólnak, édes lesz és lenyűgöző, mint az orchideák illata.”
(Ji Csing)
Harapnád számat,
Mely utolsó leheletével Téged ölel.
Vágyod önmagadat,
Mi bennem újra életre kel.
S tudod, hogy akarlak,
Alázattal, tisztán, szerelmesen,
Tudod, hogy mindig hallak,
Hogy kívánlak vadul, szenvedélyesen.
Bálintné Miklós Éva
Szenvedély - mindannyiunkban megbújik. Alszik. Vár... és bár nem akarjuk, nem kérjük, végül felkavar. Kinyitja száját és üvölt, beszél hozzánk. Irányít. A szenvedély uralkodik rajtunk, mi pedig engedelmeskedünk. Mi más lehetőségünk lenne? A szenvedélyből merítünk legjobb pillanatainkban: a szerelem örömében, az utálat tisztaságában és a fájdalom extázisában... Néha elviselhetetlenül fáj. Ha tudnánk szenvedély nélkül élni, talán békességet találnánk, de akkor üresek lennénk. Üres szobák: lefüggönyözve, nyirkosan. Szenvedély nélkül - igazán holtak lennénk.
A szenvedély az, ami megédesíti a csókot; a gyengéd ragaszkodás, mely megszenteli.
Christian Nestell Bovee
Azokért a pillanatokért kell élni,amikor ülsz fent a fán és szeded a meggyet (mert holnap a nagyi az ebéd melle meggyes kalácsot akar csinálni) hallgatod a madarak csiripelését, gyönyörködsz a tájba és visszaemlékezel, hogy gyerekkorodba milyen kis csintalan voltál....nah ezek azok a pillanatok amik felbecsülhetetlenek.
Nem annak a hangját fogják meghallani, aki nagyobbat ordít, hanem aki igazabbat szól. És az nem lesz a legokosabb ember, aki a gyűlöletet tudja, hanem az, aki a szeretetet és a megértést.
S a kígyó tovább csusszant, olyan lassan, olyan óvatosan, és elővigyázatosan, hogy csak a süket hallhatta testének puha mozgását, csak a vak láthatta, szemének fenyegető villanását, a néma felé. Csak a néma kiálthatott segítségért, s csak a süket hallhatta meg, őt. De nem tudott mit tenni, mert a vak nem hallhatta a süket kiabálását, s így nem tudtak segíteni a némának. Mind a hármuk szeméből könny szivárgott ki, s a barátságuk összeomlott.
Rég porosodnak a polcon a királylányos könyvek,
A mesebeli hercegek jobb, ha elkerülnek.
Neked nem számítanak már az eltitkolt könnyek,
De a fáradt szárnyú angyalok majd új álmokat szőnek.
Nincs hazugabb szó, mint az elfogadás! Egy kertet sem fogadok el ha gazos, ha teli van szeméttel. Egy kutyát sem, ha loncsos, bolhás, és büdös. Bármit és bárkit, ha szeretek: gondozom. Mert "fölfelé" látom! És oda akarom emelni, ahol látom. Ez nem örökös elégedetlenséget és bírálgatást jelent, hanem a szív szemének a természetes igényét.
Amit az ember magára hagy, amivel nem törődik, az bekoszolódik... Ez a lelkünkkel is így van. És a kosz a koszt vonzza. Sötét gondolat a sötétséget, félelem a félelmet, hiúság a hiúságot, önzés az elvakultságot és a halált. Amire hangolod magad, azt fogadod magadba. Annak leszel médiuma, eszköze, tettestársa és megvalósítója. Ez a törvény a láthatatlan világra is vonatkozik. Jó pillanatainkban angyalok vannak körülöttünk. Ha nem is látjuk, de érezzük őket.
A legfontosabb dolgokat a legnehezebb elmondani. Ha ezekről beszélsz, nevetségesnek érzed magad, hiszen szavakba öntve összezsugorodnak - amíg a fejedben vannak, határtalannak tűnnek, de kimondva jelentéktelenné válnak. Ám azt hiszem, többről van itt szó. A legfontosabb dolgok túl közel lapulnak ahhoz a helyhez, ahol a lelked legféltettebb titkai vannak eltemetve, irányjelzőként vezetnek a kincshez, amit az ellenségeid oly szívesen lopnának el. S ha mégis megpróbálsz beszélni róluk, a hallgatóságtól csak furcsálló tekinteteket kapsz cserébe, egyáltalán nem értenek meg, nem értik, miért olyan fontos ez neked, hogy közben majdnem sírva fakadsz. És szerintem ez a legrosszabb. Amikor a titok nem miattad marad titok, hanem mert nincs, aki megértsen.
Stephen King
"Az ember csak azt ismeri meg igazán, amit megszelídít - mondta a róka. - Az emberek nem érnek rá, hogy bármit is megismerjenek. Csupa kész holmit vásárolnak a kereskedőknél. De mivel barátkereskedők nem léteznek, az embereknek nincsenek is barátaik. Ha azt akarod, hogy barátod legyen, szelídíts meg engem."
Wass Albert: Halál
Én úgy képzelem el,
hogy a halál egy óriási nász,
legszentebb, legemberibb ölelés.
Nem fájdalom: fájdalom-felejtő.
Nem rém: rémeket elűző.
Több mint a Szépség.
több mint a Szerelem,
a Jóságnál is több:
Kegyelem.
Én úgy képzelem el,
ha egyszer oly nagy lesz a zaklatás
és akkorára nő a fájdalom,
hogy nem bírom tovább:
hozzám lép egy fehér ismerős,
szép csendesen lecsókolja a számat,
lefogja ezt a vergődő szívet,
és ennyit szól csak: elnémuljatok.
Erre megszűnik minden indulat.
Erre megszűnik minden fájdalom,
csak gondfelejtő békesség marad:
se könny, se vér, se akarat,
nem lesz már semmi sem.
Elhal a szívem dobbanása,
s végtelen álmok néma lánya
bűvös, tüzes csókjába zár.
Szeretőm lesz egy éjszakára
a széparcú Halál.
...A szerelem alázatot követel, olyan vak alázatot, mint amilyen a hit.
A szerelemben sosem leszel legyőzött, sosem vársz bizonyítékokat.
Minden, ami nem alázat és nem odaadás, már nem szerelem. Sokat kell élned és szenvedned, sok mindent meg kell értened, hogy a szíved képes legyen fogadni, befogadni a szerelmet...
...,,Szeretlek, mert szeretsz: ez cserebere, de nem szerelem.
Szeretlek, mert szeretlek, és semmi több. Szeretlek, csupán csak azért, mert szeretlek...itt kezdődik a szerelem.
Szívemből köszönöm, hogy szeretlek: ez a szerelem éneke..
...Nem a költők találták ki a szerelmet, a szerelem tette őket költőkké...
A szerelem nem kér számadást a másoknak adott vagy nem adott csókokról.
A szerelem nem vájkál a múltadban és nem kutatja a jelened.
A jövő a támasza, a jövő az önzése."
(Liviu Rebreanu: Vallomás)
Ha jelentéktelennek érzed magad, kezdj el számolni.
Az kétségtelen, hogy két ember, anyád és apád kellett ahhoz, hogy megszülessél.
Nekik is voltak szüleik, tehát, a szüleid előtti generációban már négy ember találkozása és szerelme előzte meg, a te születésedet. Szorozd mindig kettővel!
Ha átlag 25 évet számolsz generációnként, kiderül, hogy 500 év leforgása alatt 1048576 ember élt, és szeretett ezen a világon azért, hogy te megszülethess!
Mindenki képes elviselni az olyan fájdalmat, melynek van valami célja: a nő, amikor gyermekét hozza a világra, a férfi, amikor harcba száll a hitéért, börtönbe vetik, éheztetik, verik azért az egy ügyért. A kínnak sok álruhája létezik, de ha az ember képes jelentést és célt felfedezni benne, akkor olyan szintekre érkezhet el, ahol már minden lehetséges.
Daniel Keyes
Rájött, a düh annak árt a legtöbbet, aki szabadjára ereszti magában. Megértette, hogy nagy mértékben az embertől, és nem a sorstól függ, hogy keserűségben vagy boldogságban éli le az életét; hogy a békét a megváltoztathatatlanba való beletörődés révén lehet elérni; hogy a család és a barátok adják az élet értelmét, és hogy a létezés célja a másokkal való törődés.
Dean Ray Koontz
Becsukom a szemem...
És Rád gondolok...amikor meglátlak...amikor először megpillantalak...és még mindig görcsben van a gyomrom tőle...amikor várok,hogy megpillanthassalak...megigazgatom a ruhám,a hajam...tökéletes akarok lenni...kívűl-belül...
És jössz...és már türelmetlenül várom,hogy a karjaidba vegyél...hogy megölelj...hogy érezzem a szorításod,hogy érezzem,Neked mennyire hiányoztam...hogy érezzem a csókod..a nyelvünk finom kis játékát...és akkor egy picit oldódik a görcs...
Becsukom a szemem...
És Rád gondolok....amikor belédkarolok...amikor megcsókolod a kezem...az érintésedre...a kezedre...ahogy hozzám érsz...simogatod az arcom...és én becsukom a szemem...hogy érezzem.Hogy ne csak lássam,hanem más érzékszerveimmel is beleégjen az agyamba az a pillanat...
Becsukom a szemem...
És emlékszem,és érzem a csókodat...ami egyszerre finom és puha...ugyanakkor követelődző is...és tökéletesen összeillik az én számmal...játszunk....mind a ketten adunk,és mind a ketten kapunk ezáltal...
Érzem az illlatodat...ami annyira férfias...ami felborzolja az érzékeimet..érzem az illatot...igen,múltkor én is megéreztem valahol azt az illatot,amit Te használsz...egyszerre szívpezsdítő és megrázó...mert ez a TE illatod...de nélküled...
Hallom a hangod...hallom és látom a nevetésed...a kis kuncogásokat..vagy a nagy nevetéseket...a kis grimaszaidat...
A tekintetedet...ami rajong,felfal,imád,kérdőn néz...
Becsukom a szemem...
És Rád gondolok...
És potyognak a könnyeim..tudom...tudom,hogy ez fáj Neked..de nehezen tudom megállni...és hidd el,a boldogságtól sírok...mert ezt nem tudom elhinni...
Kaptam egy Férfit...kaptalak Téged,akit nem akarok elveszíteni...és tudom,néha nagyon nehéz velem...igyekszem...és ezért mégjobban becsüllek Téged...
Többet adsz nekem,mint azt gondolnád..alakítjuk egymást...hatással vagyunk egymásra...szép lassan közel jöttél...közel engedtelek,mert Te úgy jöttél,hogy nem féltem...hogy mertelek....mert jó ember vagy...nem érdekel,milyen ember voltál...az érdekel,most milyen vagy...és én ezért a Férfiért odáig vagyok...
És hiányzol...és ez a hiány már néha elviselhetetlen...az elevenenbe mar...és ezért néha nagyon előtör ez belőlem...úgy érzem,megszakadok...ott,belül...
Tudnod kell:
Fontos vagy nekem...megajándékozol a kapcsolatunk minden pillanatával...
Becsukom a szemem...
És Rád gondolok...
És már a karjaidban vagyok...
„Nosza sírni kezd, zokogni,
Sűrű záporkönnye folyván:
Liliomról pergő harmat,
Hulló vízgyöngy hattyú tollán.”
Arany János
"Talán ezt hívják úgy: végzet. Képzeletében egy hatalmas, torzszülötthöz hasonlatos lény elevenedett meg, amely úgy pörgette karmos ujjai között életük fonalait, mintha csak egy orsóról lependerített cérnát csavargatna, s kedve szerint tekergette, vagy éppen tépte el őket. Senki sem kerülheti el a végzetét, pedig ő legszívesebben messzire futott volna előle, hiába nem volt ez méltó egy olyan férfihoz...''
(Ébredés)
Vajon ez a halál?
Nem lehet ilyen mélységes és megnyugtató, akárcsak egy szerelmes érintés, egyszerre perzseli, majd veszi el józan eszét, émelyítően édes mámorba taszítva egész testét. Vére vörös gyöngyökként szaladnak szerteszét testén, s hullottak alá, nekicsapódva így a sötét földnek, amely éhes szörnyetegként nyeli el a karmazsin cseppeket. Látása elhomályosodott s érdekes képek elevenedtek meg előtte, olyanok melyeket tán már el is feledett, mégis mély nyomot hagytak múltjában, kitörölhetetlenül árválkodva agya egyik elzárolt részében.
A színes, vidám forgatagok összessége elfeledtette vele a kínt, amit szerelme okozott rövid élete során, s most az Ő kezei által vész el, hanyatlik le a homályba, mégsem dühös, inkább szomorú, hogy idáig sodródtak a történések és nem volt képes ellenállni nekik, mint ahogyan (...) sem tudott sohasem. Ólomsúlyú bilincse még mindig a szívén nehezedett, talán ez is besegített abba, hogy minél gyorsabban nyelje el őt a halál, s nevéhez méltóan élete virágján hulljanak le lelkének szirmai.
Vannak még, akik szeretik?
Minden bizonnyal, most azonban távoli volt jelenlétük, elérhetetlen álomként lebegtek csupán, mit elnyelt ez a szikrázó fény, mely a mennyekből omolhatott alá, mint oltalmazó lepel, de nem azt a megnyugvást hozta, amit várt. Érezte, ahogyan tehetetlen teste nekicsapódik a földnek, s elöntötte agyát a perszelő fájdalom, majd annak mérge szerteáradt egész lényében, ám nem tudott sikoltani, hiába nyitotta szét ajkait. Immár nem ő parancsolt testének, rabja lett e földi porhüvelynek, de elméje rémisztően gyorsan forgott, főleg ahogyan megpillantotta nyitott mellkasát, melyből ritmikusan lövellt fel vére a magasba, majd hanyatlott alá, mint egy pokoli szökőkút.
Ha perceken belül nem kap segítséget, elvérzik, ám már nem érdekelte a veszteség, ha így kell lennie, elfogadja, s még utoljára erőt gyűjtött magán, megpróbálta elérni reszkető kezével a kristálytiszta kék eget.
***
(Ébredés)
Nem, egyszer sem mondta neki, hogy szereti, s most talán már soha többé nem is lesz rá lehetősége, örökre szorítani fogja torkát a kimondatlan szó. Valószínűleg senki sem volt képes megérteni a fájdalmát, melyet ezen aprócska vallomás ki nem ejtése okozott neki, ami lehetséges nem is bír akkora jelentőséggel, mint ahogyan azt gondolta.
(Ébredés)
Eszméletesen morbid vonzódást érzett, miközben etette (...), mint valami rabszolgát, s mivel számára már semmit sem jelentettek az ízek, szórakozottan figyelte, hogy ez a másiknak milyen sok örömet okoz. Igazából (....), halvány fogalma sem volt arról, hogy mi történik vele mostanában, csak élvezte a súlytalan kábulatot, ami teljesen lenyugtatta szüntelenül forrongó elméjét és gyilkos sárkánydühét, viszont betegesen szüksége lett az emberi társaságra, s ezen hajlamait (...) élet ki, pedig nem is szóltak egymáshoz, ám neki egyszerűen csak arra volt szüksége, hogy érezze: valaki van mellette, aki él és lélegzik. (Ébredés)
Mi történik vele, miért lázonganak elnyűtt agysejtjei, mintha csak kimászhatnának helyükről, úgy kaparásztak koponyájának falán, ami lassan kocsonya lágyságúvá puhult. Hihetetlen, groteszk képek villantak fele lőtte, néha nem tudta pontosan hol is van, vagy merre tart, csak mászott előre, igyekezvén figyelmen kívül hagyni elméjének különös játékát. Az a része, amelyik fuldoklott a gonoszságtól s még gyermekien tiszta volt értette, hogy mi történik vele, ám dominánsabb része, aki mostanában hatalmasodott el felette teljesen összezavarodott, behódolt a nyomorúságos sötétségnek.
(Ébredés)
Így esik hát el az, aki az összes hidat felégette maga körül, egyedül, magányosan kénytelen szenvedni, senki sincs, aki meghallgatná, vagy a segítségére sietne.
(Ébredés)
Élj úgy, hogyha halálod előtt lepereg előtted életed filmje ne tudd eldönteni hogy pornó vagy kaland filmet láttál-e!
A történetek azért vannak, hogy átsegítsenek minket a valóságon.
"Ahogy előrébb jutsz, rájössz, hogy amit csúcsnak hittél, az csak egy mérföldkő."
,,Könnyebb kioltani az első vágyat,mint kielégíteni a megannyi utána következőt." (La Rochefoucault)
Nem mindig jó, ha igazam van. Ezerszer mondtam már, hogy megfogod bánni, ha így viselkedsz. Ahogy múlt az idő, nekem lett igazam és az élet megfizetett neked a bűneidért... de akkor nekem miért fáj? (Ismeretlen)
[MüllerPéter.Szeretetkönyv.Részletek.]
„Kétféle beszélgetés van.
Az egyik, amikor mondom a magamét. Amikor önmagamat akarom érvényesíteni. Szavakkal hatalmat lehet szeretni, olyan világot, ami csakis rólam szól, amelyben én vagyok a fontos: amit én gondolok, én érzek, én élek, én fájok- színjátékot melyben én, vagyok a főszereplő.
Aki a magáét mondja: egyedül van. Olyan világban él, ahol senkinek sincs köze hozzá. Ennél pontosabban nem lehet elmondani azt a helyzetet, amelyben élünk, s amit úgy is nevezhetünk: a szeretetlenség világa. Aki csak mondja a magáét, annak nincs szüksége barátra, testvérre, feleségre. Csak közönség kell neki.
A másik fajta beszélgetés az, amikor valaki társat keres. Ez nagyon ritka. „
"És a szerelemről véljük, hogy káprázat, mámor. Amikor valóban szeretünk, mondják ránk az emberek, hogy „Te el vagy varázsolva, öregem! Te megőrültél!” –miközben egy tévedhetetlen hang a lelkünk mélyéről azt mondja: „Itt akarok maradni, mert mindig ide vágytam! Itt akarok élni, örökké!”
„Van élő szó, és van holt szó.
Élő szó az, ami vérzik. Néha csak annyira, mint egy megszúrt ujjhegy. Az ember maga is megijed, amikor kimondja. Akkor is, ha olvassa. Ami mélyről jön, az mindig véres. Ami odabent természetes-, hogy az élet: vér-, az a felszínen ijesztő. „juj, ezt nem kéne kimondani!” „ezt nem szabadna nyilvánosságra hozni” Tiltakozást vált ki. Viszolygást. -S ugyanakkor örömöt is!
Egy jó könyvben elég, ha néhány ilyen mondat van. A jele annak, hogy élő lélek mondta.
Ne félj a vértől. A jó mondat először sebet ejt- író és olvasó kapcsolata, ha valódi: vérszerződés. Összevegyül az, ami benned is, bennem is a legértékesebb.
A holt szóról nincs mit beszélnünk- legtöbbször, azt mondjuk ki. A holt szó lehet szép, okos, művészi, de nincs benne vér. Nem „onnan” jön, bentről, a „dobogó szívből”. A holt szavakat mindig valami helyett mondjuk ki, és ez a valami lényünk igazsága. Nem az a baj vele, hogy nem okos vagy szép- a baj vele az, hogy öl.
Igen, öl.
A holt szó: gyilkol.
Vagyis nem egyszerűen hazudik-, pusztít.
Ezért halt meg a politika, a vallás, a filozófia, és ezért haldoklik manapság a művészet is: a holt szó hullamérge öli meg.”
"Hogy szeretem, és vele akarok lenni, vele akarok szenvedni, és vele akarok meghalni- mert számomra nagyobb gyötrelem, ha eltépik tőlem a szerelmemet, a lelkemhez, testemhez tartozó lényt, mint vállalni vele bármilyen poklot és szenvedést. Valójában ez nem is „vállalás” kérdése, mert ha szeretek valakit, egyszerűen nincs választási lehetőségem. Nem dönthetek, hogy csinálom-e, vagy sem, mert a szeretet azonnal eldönti bennem a kérdést, hogy: „Igen”…A szeretet ugyanis- ha valódi- sokkal hatalmasabb erő bármiféle megfontolásnál vagy önvédelmi reakciónál.”
„Ahogy az akácvirág leveleit tépkedjük, és a sok bizonytalan „szeret- nem szeret”, „szeret- nem szeret” után talán eljutunk végre a SZERET! bizonyosságáig –vagyis a valódi választ adó levélig-, úgy indulunk most együtt a magunk igazi válaszának keresésére.
Ezen az úton minden levélke fontos.
A letépett levélkék is.
Ezt a végső titok sejtelmével mondom neked: nem csak az Utolsó Levél, hanem az egész ág és minden letépett levélke is egyformán fontos. A tévedés is fontos. A család is fontos. A kiábrándulás is. A találkozás is fontos, de az elválás is. Fontos a boldogság, és a boldogtalanság. A közöny és a szenvedély is fontos. Az árulás és a bűnbánat is. Fontos az egyedüllét gyötrelme, és a kapcsolatok elviselhetetlensége. Az elhagyás és a visszatérés. Fontos a hűség és, sajnos, a hűtlenség is kihagyhatatlanul fontos. Mindent meg kell tapasztalnunk, rosszat és jót. Mindent át kell élnünk. Csak akkor lehetünk valóban egymáséi, ha már minden álruhát, gátlást, önzést, félelmet, csalódást, szenvedélyt, hazugságot levetettünk magunkról. Ha már az összes levélkét letépkedtük.”
„De látod, a szíved mégis „külön” ver.
Benned dobog, csakis a tiéd.
Senki másé.
Magánszíved van.
Privát központod.
Ha fáj, csak neked fáj, ha örülsz, vagy félsz, csakis benned dobog hevesebben.”
Ha valaki nem tart téged érdemesnek arra, hogy szeressen, akkor nekem sem kell érdemesnek tartanom arra, hogy akár egy könnycseppen is hullajtsak érte. Aki menni akar, az úgyis menni fog! Ha valaha is szeretett, akkor visszajön, ha meg nem, akkor csak menjen, és soha többé vissza se jöjjön!
-Amit nem értesz, azt ne kritizáld fiam! Kinek útját nem jártad, életét nem érted.
-"Tabukkal vettük körül magunkat, mert nem tudtunk szembenézni a gyengeségeinkkel."
"A gyáva mindennap meg hal, a hős csak egyszer"
"Sok ember a tettei miatt bűnhődött, én sokat bűnhődtem, de a tetteim most következnek
“Tudjuk megbecsülni, s ha kell dicsérni mások kiválóságát.” (Tatiosz)
“A más iránt érzett megbecsülés egy neme az önbecsülésnek.” (Tatiosz)
“Az elődök tisztelete és emléküknek megbecsülése az alapja a családszeretetnek és egyszersmind a hazafiságnak is.” (Eszterházy Péter)
“Mindig legyél tisztességes! Ez majd sok embernek örömet okoz, a többi pedig megdöbben.” (Mark Twain)
“A kötelék, mely igaz családot összefűzi, nem a vér, hanem az egymás élete iránti tisztelet s a benne lelt öröm.” (Richard Bach)
"Megalázza kevélysége az embert, az alázatos lelkűt pedig tisztelet övezi" (Példabeszédek 29,23)
A szeretet ne legyen képmutató. Iszonyodjatok a gonosztól, ragaszkodjatok a jóhoz,
a testvérszeretetben legyetek egymás iránt gyengédek, a tiszteletadásban egymást megelőzők, (Róma 12,10)
"Mindenkinek adjátok meg a tiszteletet, a testvéreket szeressétek, az Istent féljétek, a királyt tiszteljétek." (1Péter 2,17)
Szükségeidben mondd Istennek: "Atyám, nem értelek, de bízom Benned!' - máris segítséget nyertél.
Az embereket vedd úgy, ahogy vannak, igenis rosszindulatúak, irigyek, szívtelenek.
A Nőnek olyan szeretetre van szüksége, amely nem múlandó!!! A Nő - még a legérzékibb Nő is - a lelkével szeret igazán, s nincs olyan párkapcsolati tanács és szexuális trükk, amely boldoggá tudna tenni egy olyan Nőt, akit lelkileg nem szeretnek!!! Akármilyen érzéki bravúr, vagy megrendítő testi gyönyör - egy Nőnek ez nem elég, mert az igazi gyönyörpontja nem a bonctani helyen rejlik, nem is ahogy mondani szokás az "egész testében", hanem az egész lekében!!! Minden olyan ölelés, mely csakis az "erogén zónák" ingerlésén alapul, kevés neki!!! Egy Nő "erogén zónája" a LELKE!!!
Egy igazi Nő nem féltékeny, hanem féltő!!! Nem kételkedik, hanem magabiztos, tud érinteni és értékeli az érintést. Egy igazi Nő vár, nem elvár... A szemével, a mosolyával és az egyéniségével hódit. Egy igazi Nő kinövi azokat a kicsinyes téveszméket, miszerint mindenféle ócska kurvával versengeni kell. Egy igazi Nő tudja, hogy mikor elég, mert van benne kitartás!!!
Ha nem mersz igazán senkit szeretni, nincs esélyed a boldogságra!!!
- Gyere, játsszál velem - javasolta a kis herceg. - Olyan szomorú vagyok...
- Nem játszhatom veled - mondta a róka. - Nem vagyok megszelídítve.
- Ó, bocsánat! - mondta a kis herceg. Némi tűnődés után azonban hozzátette: - Mit jelent az, hogy "megszelídíteni"?
- Olyasmi, amit nagyon is elfelejtettek - mondta a róka. - Azt jelenti: kapcsolatokat teremteni.
- Kapcsolatokat teremteni?
- Úgy bizony - mondta a róka. - Te pillanatnyilag nem vagy számomra más, mint egy ugyanolyan kisfiú, mint a többi száz- meg százezer. És szükségem sincs rád. Ahogyan neked sincs énrám. Számodra én is csak ugyanolyan róka vagyok, mint a többi száz- meg százezer. De ha megszelídítesz, szükségünk lesz egymásra. Egyetlen leszel számomra a világon. És én is egyetlen leszek a te számodra...
- Jó, jó, de hogyan? - kérdezte a kis herceg.
- Sok-sok türelem kell hozzá - felelte a róka. - Először leülsz szép, tisztes távolba tőlem, úgy, ott a fűben. Én majd a szemem sarkából nézlek, te pedig nem szólsz semmit. A beszéd csak félreértések forrása. De minden áldott nap egy kicsit közelebb ülhetsz...
A lélek azért jött e világra, hogy feltárja saját ragyogó fényét, ami maga az Isteni szikra.
Sathya Sai Baba
Van valami bennünk, ami a legnagyobb szükségben is fenntart bennünket és képessé tesz, hogy a legsúlyosabb körülményeket is elviseljük, s ez a valami az a bizonyos isteni szikra, mely mindenkinek ott parázslik a lelke mélyén - a vigasztaló, a gyógyító - csak fel kell ébreszteni.
Alexy Elza
Amikor reggelente felkelsz, a szívednek csordultig kell telnie boldog izgalommal, hiszen tudod, hogy napközben csupa jó dolog történik veled. Nevetned kell és örvendezned. Erősnek kell lenned, és tudnod kell, hogy biztonságban vagy. Jól kell érezned magad a bőrödben, abban a biztos tudatban, hogy felbecsülhetetlenül értékes vagy. Természetes, hogy az élet számodra is tartogat kihívásokat, és szükség is van rájuk, mert segítenek a fejlődésben, ugyanakkor tudnod kell, hogyan nézz szembe a problémákkal és nehézségekkel. Győztesnek születtél! Boldognak születtél! Csodálatos életre születtél!
Rhonda Byrne
Tudják, ha valami nem működik az életben, a legkönnyebb feladni. Én csak tudom, én ebben verhetetlen vagyok. De az életben vannak ritka pillanatok, amikor megihlet valaki. Mert amit ő mutat, attól tűzbe jövünk, és egy ilyen élmény után, ami villámcsapásként hat, nem térhetünk vissza a múltba. Mellette kell maradnunk és végig kell kísérnünk az úton.
"Amikor még kicsi voltál, sokat foglalkoztak veled, hogy megtanulj evőeszközzel enni, megtanítottak felöltözni, bekötni a cipőfűződet, begombolni az ingedet. Kicserélték a pelenkádat ,megmutatták, hogy hogyan mosakodj és fésülködj. Erkölcsre és empátiára tanítottak. Amikor majd megöregszenek és ők felejtenek el bizonyos dolgokat légy rájuk tekintettel. Lesz amikor ők felejtik el hogyan kell bekötni a cipőfűzőt, és hogyan kell begombolni az inget. Amikor ők eszik le magukat, vagy remegő kézzel fésülik a hajukat. Légy türelmes mert te is lassan fejlődtél, ők is lassan öregszenek. Egyedül a te jelenléted, türelmed és nagylelkűséged lesz az ami melegen tartja a szívüket. Egy napon mikor elveszítik az egyensúlyukat és nehezükre esik majd járni, fogd meg a kezüket és tisztelettel kövesd őket lassú tempójukon úgy ahogy ők követtek téged amikor járni tanítottak. Légy mindig mellettük, ahogy ők tették: küzdöttek, sokat áldoztak és éltek... Értünk, Érted. Egyszer majd te is leszel ilyen helyzetben.Ezért tiszteld az időseket!"
Szeress nagyon, szeress az áldozatok ellenére, mert a világot csak a nagyon szeretők tudják megváltoztatni.
Az ajándékozásról általában a tárgyak jutnak eszünkben,de a legnagyobb ajándék az,ha időt szánunk valakire,ha kedvesek vagyunk hozzá,és vigaszt nyújtunk a szenvedőnek. Ezek az apróságok egészen addig nem túl fontosak számunkra amíg nekünk magunknak nincs rá szükségünk."/Joyce Hiffler/
"Hiszek a napban-akkor is ha nem süt. Hiszek a szeretetben-akkor is ha nem mutatkozik meg. Hiszek Istenben-akkor is,ha nem szól.
Boldogok az összekulcsolódó szeretők: úgy kapnak, hogy adnak, s úgy adnak, hogy kapnak; adott és kapott ajándékot itt nem lehet megkülönböztetni, sem adományt és zsákmányt. Sebezve sebesülnek és sebesülve sebeznek. Egymás iránti féktelen szomjukban tulajdonképpen vágytalanok: hiszen karjukban tartják a kielégülést, aki éppúgy szomjazik. Dulakodnak, sírnak, haragusznak: de dulakodásuk ölelés, könnyük ékesség, haragjuk szerelem.
Weöres Sándor
Most látta, hogy utolsó, fél év előtti találkozásuk óta a lány hogy megváltozott. Leomló, dús hajával a gyertya lángja előtt olyan volt, mintha arany ködben úszna, sokkal szebb, mint amilyennek valaha is látta, sokkal szebb, mint bármelyik nő, akit valaha is látott; mint bármelyik istennő, vagy egy démon. Hogyan lehetséges, hogy oly régóta ismeri, (...) és mégis, eddig a percig nem tudta, hogy ő a legszebb nő a világon, és egyedül csak ő teheti boldoggá? Ez a lelkiállapot körülbelül egy percig tartott, aztán rádöbbent, hogy mindig is tudta.
Karen Blixen
Nem is szerelmet éreztem iránta, hanem sötét, gyönyörű szenvedélyt, mert egyszerre volt a büntetés és az engesztelés, a gyűlölet és a rajongás, a megnyugvás és a zaklatottság. Beoltotta magával az utakat, fákat, a hitvány tereket, hogy mindig mellettem legyen, legmesszebb is tőlem.
Dobó Piroska
Arra gondolt, hogy nincs erő hatalmasabb, nincs szenvedély pusztítóbb, nincs szerelem tisztább, nagyszerűbb, mint az övék. Minden asszony hazudik, amikor azt mondja: ellobban a szenvedély, megcsúnyul a szerelem néhány együtt töltött év után. Nem pusztulhat el! Jelképpé vált a számára ez a közös szemlélődés. Kiemelkedtek a hétköznapok szürkeségéből, a dolgok fölé kerültek. Föntről olyan szokatlannak tűnt minden: a házak, az emberek, az utcai nyüzsgés. Aprónak, jelentéktelennek. Az emberek értelmetlenül szaladgáltak, tele voltak nyugtalansággal, feszültséggel. Hiányzik belőlük a bizonyosság. Nem valamilyen vallásos kötődésre gondolt, hanem a szerelem nyújtotta biztonságérzetre. - Nagy István Attila
„A legmélyebb és legigazibb vágy annak a vágya, hogy közel kerüljünk valakihez.” (Paulo Coelho)
"Szívembe vágyat is csak vágyad olt már,
benned születnek gondolataim,
szavaim lángját lelked tüze szítja.
Nem érek többet nélküled a holdnál,
amely az égbolt éji útjain
csak a leszállt nap fényét veri vissza!"
(Michelangelo)
"Nézzük csak hogyan kezdődik az érzelmi zűrzavar, amit szerelemnek nevezünk: Egy adott személy mondjuk te kíváncsi olvasóm észreveszel egy ellenkező nemű egyedet a tömegben. Észreveszed és attól fogva nem tudod levenni a szemed róla. a szád kiszárad, a pislogód kiguvad, a szíved pedig úgy dörömböl, mint apád, ha pityókásan jön haza és befele akarja nyitni a kifelé nyíló ajtót. Egyszer csak azt veszed észre, hogy az illető személy úgy vonz, mint vasreszeléket a mágnes. Ettől kezdve látszólag semmi másra nem vágysz, mint hogy hozzáérj, megöleld, sőt a szád a szájához szorítsd, ami mondjuk meg őszintén nem egy higiénikus dolog. A felsorolt tünetegyüttest nevezi szerelemnek az emberiség abban a hitben, hogy ennek az érzésnek lelki és biológiai okok miatt nem lehet ellenállni."
A nő azt akarja,hogy ok nélkül "miért" nélkül szeressék: nem azért mert szép, vagy jó vagy, kedves vagy művelt vagy elmés,hanem azért-mert olyan amilyen!
Nem a magasságtól félsz, hanem az eséstől.
Nem a szerelemtől félsz, hanem attól, hogy nem szeretnek viszont.
Nem félsz elengedni, attól félsz, hogy tényleg elmegy.
Nem félsz attól, hogy újra megpróbáld...
attól félsz, hogy megint ugyan az fog fájni!
"Ha szépséget öntesz az életbe, akkor csodálatos lesz. Ha csak ülsz egy helyben, és azt akarod, hogy csodálatos legyen, akkor nem lesz az – neked kell létrehoznod a szépséget. A szépség nincsen csak úgy ott, mint valami tárgy, mint egy szikla. A szépséget meg kell teremteni. Neked kell víziót adnod a valóságnak, neked kell színeket adnod a valóságnak, neked kell dalt adnod a valóságnak – akkor lesz csodálatos."
''A jóság az egyetlen befektetés, amely mindig kifizetődik.'
''Hogy én mit szeretek? -A szádat és a szemedet
A csókodat, a bőrödet, az illatod, a kezedet
Az egész lényedet meg azt mikor úgy bújtál
Hogy kirázott a hideg.''
Tudod mi a bánat?
Elmondom hát neked...
Szeretni valakit,ki nem szeret.
Megalázva írni könyörgő levelet.
Szív dobogva várni,s nem jön rá felelet.
Hideg búcsúzásban csókot koldulni.
Mással látni őt,és utána fordulni.
Csalódni ezerszer, csalódni egyszer,
Hogy boldogok lehessünk egyetlen egyszer.
Vannak dolgok, amelyekért csak élni érdemes, de vannak néha olyanok, amelyekért meghalni is. A család ilyen. És nem csak a szűk család, hanem mindazok az emberek, akik hozzád közel állnak, akik úgy élnek és gondolkodnak, mint te.”
Raana Raas
Talán semmi sincs szebb a világon, mint találni egy embert,akinek lelkébe nyugodtan letehetjük szívünk titkait. Akiben megbízhatunk,akinek kedves arca elűzi lelkünk bánatát,akinek egyszerű jelenléte elég, hogy vidámak és nagyon boldogok legyünk!
A férfi szerelme színpompás virág
A nő szerelme egy egész világ
A férfi vágya sok rosszat letör
A nőnek maga a tüske is gyönyör
A férfi nyitott szemmel szeret
A nő behunyja és mindent feled
A férfi szerelme lázas döre vágy
A nő mindent adni vágy
Ó a férfi áldozhat sokat
De az oltárnál a nő az áldozat
Lehet szerelme élete fele
Másik felével élhet nélküle
A nőnek szerelme lelkének fele
Az élete is kiröppen vele
A férfi csalódik s feled
A nő csalódik és akkor is szeret
Mily szegény a nyelv istene
Szerelem mindkettőnek a neve.
Valahol messze szól egy dal,
Valahol mélyen vérzik egy szív,
Valahol halkan suttogják a neved,
Valahol valaki érted sír,
Valahol egy lélek keresi párját,
Valahol valaki azt hitte, megtalálta a társát.
Valahol egy buta szív, felelőtlenül szeretett.
Valahol valaki több lett tőled, s kevesebb,
Valahol két kéz át akar ölelni,
Valahol meg akart ismerni valaki,
Valahol egy arcon könnycsepp pereg,
Mert valahol valakinek, Te jelented az életet!
Ha szeretünk valakit, elgyengülünk. Kiszolgáltatottak leszünk. Megalázhatóak. Gyakran vesztesek is. Egy szerelemben mindig az veszít többet, aki jobban szeret. A közönyös, akinek egy kapcsolat nem "vérre megy", erősebbnek tűnik... Azért is félünk szeretni, mert odaadóvá válunk, kiszolgáltatottá. Mondjuk ki: gyengévé... És, mivel a szerelem ritkán izzik mindkettőnkben egyenlő hőfokon, mindig annak a nehezebb, aki jobban szeret. Még akkor is, ha intenzívebb boldogságot él át, mint a másik. Mert utána ő lesz a boldogtalanabb."
Nincs annál rosszabb, mikor azt érzed, hogy nem voltál elég jó annak, aki neked az egész világot jelentette...♥
Könnyű a ruháidtól megszabadulni, és valakivel szexelni - mindenki így csinálja. Viszont valaki előtt őszintén megnyílni, megosztani vele a gondolataid, félelmeid, reményeid, vágyaid.. ilyen érzés valójában meztelennek lenni.
Nehéz olyasmire várni, amiről tudod, hogy talán soha nem fog megtörténni; de még nehezebb feladni, mikor ez az, amit mindig is akartál.
A szerelem élménye ezt az érzést szabadítja föl mindannyiunk lelke mélyéről: Nem vagyok többé félbetépve! Megtaláltam a lelkem másik felét!
Soha ne mond, hogy szeretsz, ha nem igazán érdekellek..
Soha ne beszélj érzésekről, ha igazából nincsenek is ott..
Soha ne fogd meg a kezem, ha össze fogod törni a szívem..
Soha ne mond, hogy meg fogsz tenni valamit, ha nem is tervezed, hogy belekezdj..
Soha ne nézz a szemembe, ha minden amit teszel hazugság..
Soha ne mondd, hogy Szia, ha valójában Viszlát-ot mondanál...
Megfigyelted már, hogy a madarak mindig énekelnek eső után? Nem számít, mekkora volt a vihar, maradt-e fészkük, lesz-e élelmük, énekelnek. Örülnek a napfénynek, hálásak azért, hogy élnek, hogy képesek repülni... vajon az emberek miért nem tudnak örülni annak a jónak, ami adatik nekik?
Kezet csak megfogni szabad . . .
Elveszíteni vétek . . . Ellökni átok . . .
Egymásba simuló kezek tartják össze az Eget s a Világot.
Egy fiú féltékennyé teszi a barátnőjét más lányokkal, míg egy úriember féltékennyé teszi a többi lányt a barátnőjével!
Aki szeret, az sosem fogja elvárni tőled, hogy úgy viselkedj és úgy élj, ahogy ő akarja, hanem örül annak, hogy a szerelme egy olyan lány, aki tudja hogy mit akar elérni az életben. Aki szeret, az nem fog megfosztani a szabadságodtól, hanem megadja azt. Aki szeret, az nem akar irányítani és korlátozni, helyette inkább erőt ad a nehéz időkben, melletted áll és boldoggá tesz.
A Szerelem betegség,.... ágyba kell vele menni!
"Kell találni egy embert, aki gyönyörűnek hív és nem csak szépnek.
Aki felhív, amikor bele vagy gabalyodva, aki fenn marad csak azért,
hogy lássa, ahogy alszol.
Várni rá, aki homlokon csókol, aki akkor is megakar mutatni az egész
világnak, mikor csapzott vagy, aki a barátaid előtt is fogja a kezed.
Várni arra az egyre, aki mindig emlékeztet rá, hogy mennyire érdekled
őt és mennyire szerencsés, hogy vagy neki és vagytok egymásnak!!
Várni arra az egyre, akire azt mondjuk: "Ő" az!!!!
Milyen az igazi férfi?
Olyan ember ő, aki felismeri,
hogy a jellem ereje fontosabb,
mint a keménység.
Tud gyengéd és kedves lenni,
nem él vissza a hatalmával.
Nagylelkű, és ugyanúgy szeret
adni, mint kapni.
Megértő, tudja, mit kell tennie,
és meg is teszi.
Megbízható, mindig betartja
adott szavát.
Van humorérzéke, mindig meglátja
a dolgok jó oldalát.
Megfontolt, előbb gondolkodik,
aztán cselekszik.
Szereti az életet, a természetet,
a kalandot, az izgalmat,
és még annyi minden mást.
Néha kisfiú a férfitestben,
de ilyenkor is imádnivaló.
Szakíts időt a munkára, ez a siker ára.
Szakíts időt a gondolkodásra, ez az erő forrása.
Szakíts időt a játékra, ez a fiatalság titka.
Szakíts időt az olvasásra, ez a bölcsesség alapja.
Szakíts időt a kedvességre, ez a boldogság kapuja.
Szakíts időt az álmodozásra, ez az út vezet a csillagokhoz.
Szakíts időt a szerelemre, ez az igazi öröm az életben.
Szakíts időt a vidámságra, ez a lélek zenéje.
A legszebb nap? - A mai.
A legnagyobb akadály? - A félelem
A legkönnyebb? - Tévedni.
Minden rossznak a gyökere? - Az önzés.
A legjobb szórakozás? - A munka.
A legrosszabb kudarc? - A csüggedés.
A legjobb tanító? - A gyerek.
A legfőbb szükségszerűség? - Adni magad.
Mi tesz boldoggá? - Másokért élni.
A legnagyobb tévedés? - A rossz hangulat.
A legközönségesebb érzelem? - A bosszú és a harag.
A legszebb ajándék? - A megértés.
A legnélkülözhetetlenebb? - Az otthon.
A legjólesőbb érzelem? - A benső béke.
A legjobb megoldás? - A derűlátás.
A legnagyobb elégtétel? - A teljesített kötelesség.
A világ legtartósabb ereje? - A hit.
A legszükségesebb emberek? - A szülők.
A legszebb a világon? - A SZERETET.
"A szájak találkozása a legtökéletesebb, legistenibb érzés, mely az embernek megadatott, a boldogság utolsó, végső hatása. A csók közben, csakis a csók közben érezzük úgy néha, hogy megvalósul a lehetetlen, amit kergetünk, egyesül a két lélek, összeforr a két alélt szív."
"Mielőtt elítélsz, vedd fel a cipőmet és járd végig az utamat. Járd végig a múltamat, érezd a könnyeimet, éld át a fájdalmaimat, az örömömet. ... Tedd meg a lépéseket, amelyeket én megtettem és botladozz meg minden kövön, amelyen én megbotlottam. ... S mindegyik botlás után állj fel és menj tovább, úgy ahogy én tettem. Csakis ezután ítélkezhetsz rólam, felettem. Akkor mondhatod, hogy ismersz!"...
Minden tisztelet annak a férfinak aki kimondja: 'Nem lehet, barátnőm van és szeretem!'
"Azt mondják: van, aki nem tudja kimutatni a szeretetét.
Én meg azt mondom, a szeretet az egyetlen, amit nem kell megmutatni.
Tévedhetetlen jele van, amit behunyt szemmel,
szavak és virágok nélkül is azonnal észre lehet venni.
A szeretetből ugyanis meleg árad.
Nem hideg, nem is perzselő forróság, hanem meleg.
Test meleg.
Belépek egy lakásba, és érzem, hogy itt szeretik egymást.
Belépek egy társaságba, s ha valóban barátok, hirtelen megcsap a melegség."
(Müller Péter)
Szerelem az, amikor csendes nyugalommal csak átöleled és tudod, hogy az életed is rábíznád. Mikor biztonságban érzed magad, és akármilyen baj ér, akármilyen zaklatott vagy, mellette megnyugszol. Mikor olyan titkaid is elmondod neki, amiket még te sem tudtál azelőtt magadról....♥
Ha azt nézed, hogy mi, az amid VAN az életben, abból mindig egyre több lesz. Ha azt, nézed hogy mi az ami hiányzik az életedből, soha sem lesz elég semmiből.
A legdrágább ékszer, amit valaha is a nyakadon fogsz hordani, az a gyerekeid karja. ♥
Elmondok egy titkot neked,
Szeretem, ki engem szeret.
S ha van, aki nem szeret,
Érte soha nem vetem meg.
S ki gyűlölettel néz felém,
Reá mosolyogni tudok én.
Óh, a balga nem is tudja,
Életet így élni mily drága.
Kiből kihalt a szeretet,
Soha nem adott eleget.
S nem tudja, ha sokat ad,
Benne annál több marad.
Szeress hát te is és mindenki,
Ahogy én és sok ember teszi.
Szeress, mint szíved diktálja,
Szeress! És nem éltél hiába.
Testvért, szülőt, gyermeket alázattal,
Ellenséged erényes megbocsájtással.
Barátot, rokont tiszta szívvel,
Szerelmed mély szenvedéllyel.
"A nők nem azért bizonytalanabbak érzelmileg, mert tökéletlenek lennének. Ó, dehogy is. A nők hangulatváltásainak az a titka, hogy túl sokat fognak föl a világból, túl sok érzést élnek meg a környezetükből. Egyszerűen nem tudnak mit kezdeni a sok különféle hatással. S amikor kiborulnak, amikor túl nagy bennük a káosz és az érzelmi hullámzás, elég, ha csak a válladba fúrják a fejüket, elég, ha csak átöleled őket. Te, a férfi, pusztán a jelenléteddel el tudod simítani a feszültséget." (A. J. Christian)
Mindig tud adni, akinek szíve szeretettel van teli. A szeretethez nem kell teli erszény. (Szent Ágoston)
"A pozitív gondolkodás nem azt jelenti, hogy rózsaszínű szemüveget hordunk, és úgy teszünk, mintha minden a legnagyobb rendben volna. A 'positum' latin szó jelentése: az, ami van. Pozitívnak lenni tehát azt jelenti, hogy elfogadjuk, ami van, és aztán továbblépünk." (Kurt Tepperwein)
Minden eseménynek, történésnek megvan a maga oka - minden válasz valamire. Ezért bizton állíthatjuk: nincs véletlen.
Hioszi Tatiosz
Ha azt nézed, hogy mi, az amid VAN az életben, abból mindig egyre több lesz. Ha azt, nézed hogy mi az ami hiányzik az életedből, soha sem lesz elég semmiből.
"Kértem Erőt... és kaptam nehézségeket, amelyek erőssé tesznek.
Kértem Bölcsességet... és kaptam problémákat, hogy megoldjam őket.
Kértem Jómódot... és kaptam agyat és izmot, hogy dolgozzak.
Kértem bátorságot... és kaptam akadályokat, hogy legyőzzem azokat.
Kértem Szerelmet... és kaptam bajban lévő embereket, hogy segítsek.
Kértem Jóindulatot... és kaptam lehetőségeket.
Semmit nem kaptam meg, amit akartam... De mindent megkaptam,
amire szükségem volt."
Ha egy lány duzzog, húzd az öledbe és engeszteld ki, ha egy lány piszkál, piszkáld vissza és nevettesd meg, ha egy lány sírva ott akar hagyni, fogd meg a kezét és ne hagyd elmenni, ha egy lány mélyen a szemedbe néz, vedd észre, hogy mit érez és tanuld meg, hogy neked is lépned kell ! ♥
"Eddig elélt életed
minden fájdalma, félelme
térképet rajzol a testedre,
és a kudarcok könyvét
olvashatatlan betűkkel
írja arcodra."
Mindenki saját történettel születik, amit meg kell járnia, és az álmait meg kell valósítania. Ezért van a lét. Aki menekül ettől, attól elvétetik a lehetőség. Aki küzd ezért, az mindent megtalál.
Ha akarok valamit, tudom, hogy a vágy maga nem elég. Hogy győzhessek, előbb meg kell fizetnem a győzelem árát.
Ha nem csókolunk meg elég békát, a végén hozzámegyünk egy varangyhoz.”
Az igazi férfi két dolgot akar: játékot és veszélyt. Ezért akarja az asszonyt, legveszélyesebb játékszer gyanánt.
A nő.....
Néha ördög, néha angyal, néha bevonnád arannyal.
Néha szurok, meg toll kéne, hogy azt kenjed a képére.
Néha hívod, néha bánod, hogy meglátta a napvilágot.
Néha megtipor a lába. Néha büszkén nézel rája.
Néha vonz, és néha taszít, ragyogása néha vakít.
Néha vár, és néha várat. Néha birtokolhatsz százat,
Néha száz vesz birtokába, néha csak egy ejt fogságba.
Néha ostoba az arca - néha ez csak álca rajta.
Néha sír, és néha kacag, néha boldog dalra fakad,
Néha mérges, néha fáradt. Néha kincse a világnak.
Néha átok, néha áldás. Néha egy néma kiáltás,
Néha sátán, néha Isten, néha rájössz párja nincsen.
“…Van úgy , hogy megfeszülve erőlködsz…
Úgy kell énekelned, hogy ne érdekeljen, kapsz-e érte pénzt,
Úgy kell szeretned, mintha sosem bántanának,
Úgy kell táncolnod, mintha senki sem figyelne,
Szívedből kell jönnie, ha azt akarod, hogy jó legyen.”
Ha férfi lelkedet
Egy hölgyre föltevéd,
S az üdvösségedet
Könnyelműn tépi szét;
Hazug szemében hord mosolyt
És átkozott könnyűt,
S míg az szívedbe vágyat olt,
Ez égő sebet üt.
Akinek hiányzol, az talál rá módot, hogy találkozzon veled. Akinek meg nem hiányzol, az talál rá módot, hogy elkerüljön téged!
Az igazán jó nő az, akitől akkor is bezsong egy férfi, ha télikabátban látja. Ő a személyiségével, a stílusával, a kisugárzásával hódít, ebben különbözik másoktól. Nincs szüksége félakt képekre. Elég, ha belenézel a szemébe, elég, ha meghallod a hangját.. az igazán jó nő maga a harmónia, kívül-belül jó.
IGEN! Az a nő vagyok aki hibázik ugyan úgy mint mindenki...
IGEN! Az a nő vagyok akit nem tudtak megbecsülni...
IGEN! Az a nő vagyok akiről rosszakat mondtak...
IGEN! az a nő vagyok akit boldogtalannak akartak látni...de boldog vagyok!!
És tudod mit?
Tanultam a hibáimból, sokszor elestem de felálltam és még mindig talpon vagyok..
HARCOLOK azért amit akarok,és azokért akiket Szeretek,és szeretnek engem....
- Csókolj meg úgy, hogy a testem minden egyes sejtje izzon, mintha tűzben égne. Úgy, hogy felejtsem el a nevemet is. Úgy, hogy érezzem; én képviselem mindazt, amire vágysz. Úgy mintha megőrülnél értem, mintha… - szeretnél, teszem hozzá gondolatba." (Ragaszkodás)
"Ahelyett, hogy vennék Neked valamit, amit szeretnél, valami olyat adok Neked, ami az enyém, ami tényleg az enyém. Egy ajándékot. Valamit, ami jelzi, hogy tisztelem azt az embert, aki itt ül velem szemben és arra kérem, hogy értse meg, mennyire fontos, hogy vele lehetek. Most már van valamije, ami egy kicsit én vagyok, van belőlem egy darabkája."
Paulo Coelho
Voltam már padlón, de mindig talpra álltam.
Voltam már elveszett, de újra önmagamra találtam.
Voltam már magányos és bánatos, de mindig tudtam örülni a szépnek és a jónak.
Lesznek még rossz napjaim, Leszek még lent, úgy ahogy fent is.
Én ki tartok mégis,
Az Élet úgy szép ha zajlik,
És megtanultam, történjen bármi. ...mindig megy tovább.
Soha nem fogom hagyni, hogy végleg elbukjak.
Küzdök amíg a Szivem bírja.Amíg csak virágot nem tesznek,. . . a koporsómra.
Ne mondd csak tedd meg. Én élvezni akarom!
Ne mondd hogy szeretsz. Én érezni akarom!
Aki táncra csábítja a farkast, tűrnie kell erejét.
(Benina)
Akkoriban az emberek bármit megtehettek szabadon, és nem kellett semmi mással szembenézniük, mint a nyers következményekkel.
(Benina)
Szerintem a jó élet és az ifjúság titka: nyitottság, érdeklődés, lelkesedés, képesség a tanulásra, az új dolgok kipróbálására, új emberek elfogadására. Akármi történjék, mi legalább jól érezzük magunkat, és ha ilyenkor a megfelelő személy toppan be, annál jobb! Ha nem, akkor is mulattunk egy jót. Azt hiszem, akkor kezd véget érni az élet, ha bezárkózunk, feladjuk és korlátozzuk a választásainkat. Nem akarom, hogy ez történjék velem. Tovább akarom nyitogatni az új ajtókat mindhalálig, legyen az holnap vagy kilencvenkilenc éves koromban. Azon a napon, amikor nem nyitunk be egy új ajtón, és lemondunk ezekről az új lehetőségekről, akár bele is fekhetünk a koporsóba. Én legalábbis ebben hiszek.
Nem muszáj tudnod, hogyan kell énekelni. Elég, ha úgy érzed, akarod, és már megérte fölkelni.
Van egy személyes történeted, amit be kell teljesítened, és kész. Nem számít, hogy a többiek támogatnak, bírálnak, átnéznek rajtad vagy elviselnek: azért csinálod, amit csinálsz, mert ez a sorsod ezen a földön, ez minden örömöd forrása.
Az ember akkor tesz legtöbbet jövőjéért, ha nem is gondol rá - ha úgy éli meg a jelen pillanatot, hogy az az Egész! Ezekből a teljes odaadással megoldott jelen percekből áll majd össze a jövendőd - szinte önmagától. Ha előre sandítasz, figyelmedet s erődet ellopod a jelentől: gondatlanul vetsz, és ezért aratásod is szánalmas lesz.
Ma meggyőztem magam arról, hogy feladni nem szégyen. Ne kockáztass! Ne változtass! Csak semmi dráma, ennek nem most van itt az ideje. De az okaim nem is okok, csak kifogások. Valójában csak bujkálok az igazság elől, az igazság pedig az, hogy félek. Félek, ha egy pillanatra is engedek a boldogságnak, a világ megint összeomlik körülöttem, és nem tudom, hogy azt túlélném-e?
Helyettem te ne hozz semmilyen döntést! Ha elmész, csak magad miatt menj, ne pedig miattam!
Aki haragot visel a szívében, bárki ellen is, az vesse ki onnan, mert a szívben rejtőzködő harag megmérgezi a lelket, meg a testet.
"... nem a haverod fog neked gyereket szülni, és nem ő fogja mosni a piszkos gatyáidat, és nem is ő fog rád főzni, takarítani! Igen, a barátnőd, a feleséged az, aki ezeket megtudja adni neked, és te mégis jobban becsülöd a barátaidat! Akkor elégítsenek ki a barátaid, és azok, akik előttem vannak a rangsorban..."
....a régi szokások ma már rendre kipusztulnak mindenütt a világon, mint ahogy kipusztultak a sárkányok, a tündérek és a csodatevő fák. Egy új, gyökértelen társadalmi osztály veszi rendre kezébe a világ irányítását mindenütt, egy osztály, melynek nincsenek tradiciói s ezért ellene van minden tradiciónak. Egy osztály, melynek nincs múltja és nincs hite, melynek nincsenek erkölcsi értékei sem s ezért üldözi a múltat, kineveti a hitet s gúnyt űz minden erkölcsi értékből.
"Az embert megigézi az örökkévalóság. Azt kérdezzük hát: visszhangot vernek-e tetteink a századok során? Hallják-e nevünket idegenek, ha már rég nem leszünk?"
"Irigylik a halandóságunkat. Azt, hogy bármelyik perc az utolsó lehet. Mindent megszépít számunkra a biztos halál."
Nem vagyok naiv, csak mert remélem a csodákat. Nem vagyok beképzelt,
csak ismerem az értékeim. Nem vagyok önző, csak elvárom, hogy azt
kapjam, amit adok. Nem vagyok gyáva, csak kerülöm a fölösleges
összetűzést. Nem vagyok szívtelen, amiért nem tudok sok mindenkit
szeretni úgy, ahogy azt elvárnák tőlem. Nem vagyok kétszínű, csak
megmondom az igazat. Nem vagyok érzelgős, csak mert meg tudok hatódni.
Ha szeretsz, - viszonozom, ha nem szeretsz… nem érdekel! Ha kinevetsz,
nem bánom. Ha pletykálsz rólam….nos, egyszer ezt a rosszat úgyis
visszakapod az élettől! Én, én vagyok és ilyen is maradok! :)
"A szenvedély jeleket ad nekünk, amelyek vezetnek bennünket. A mi feladatunk megfejteni ezeket a jeleket."
( Paulo Coelho )
"Az a gyerek, aki máshol teljesen kezelhetetlen, istenátka, az nálunk, ha az ember ölbe veszi, és kétszer szeretettel megpuszilja, kezes báránnyá és a közösség hasznos tagjává válik. Ha egy gyereket (vagy felnőttet), aki látszólag haszontalan, parlagos, szikes talaj, tudom szeretni tiszta szívvel, ha meg tudom ajándékozni, akkor az gyümölcsöt fog teremni. Én úgy hiszem, hogy csak az ajándékozó szeretet tudja az embert, a világot jobbá tenni - és eddig mindig azt tapasztaltam, hogy ha az ember nyitott valaki felé, akkor az a nyitott ajtón bejön."
Böjte Csaba
Ha erős a hited, valahogy jön és megtörténik. Megkapod mindenestül: öleléssel, csókkal, mindennel együtt, úgy, ahogy arra mindig is vágytál. Ugyanis a hit erre képes: elsöpör minden akadályt az utadból, és úgy tesz, mintha azok ott sem lettek volna. Már csak egy dolgot kell megtanulni: jól tudni hinni. Kétségek nélkül, mélyen, legbelülről, megkérdőjelezhetetlenül, mert másképp semmi sem fog történni.
Oravecz Nóra
"Igen, valóban, találhat tőled szebbet, jobbat, nagyobb mellűt, vékonyabbat... Fog is. De egyik sem Te leszel és ezzel Ő is tökéletesen tisztában van. Jöhet bárki, egyik sem fog úgy pislogni rá a hajnali ébredéskor félkómásan, ahogy azt Te tetted. Senki sem fogja ugyanúgy megölelni, magához húzni, megcsókolni... De a választás lehetősége ott van mindenki előtt. Mindenki máshogy szeret. Épp ezért szép az élet. Annyiféle szerelmet ismerhetsz meg, amennyi elég ahhoz, hogy tudd, melyik bír életed végéig boldogságban tartani."
A fiú (...) az arcába nézett, magához húzta, és szelíden, mint egy gyerek, megcsókolta a száját. Árammal teli, idegen érintés volt, kissé kijózanító is, mivel testüknek ez az első találkozása messze lekésett képzeletük rejtett s már nagyon is régóta tartó ölelkezésétől. Régi dolog, hogy lomha testünk mindig lemarad a sorsunk mögött.
Ha valamit a betonba ültetsz, amikor az kinő, ugyan tele lesz karcolásokkal, mégsem azt fogod mondani: "Nézd, mennyi karc van ezen a rózsán!", hanem azt, hogy: "A francba is, ez a rózsa kinőtt a betonból!" - Tupac Shakur
BÚCSÚ AZ ÉLETTŐL
Ha Isten egy pillanatra elfelejtené,
hogy én csak egy rongybábu vagyok,
és még egy kis élettel ajándékozna meg,
azt maximálisan kihasználnám.
Talán nem mondanék ki mindent,
amit gondolok,
de meggondolnám azt,
amit kimondok.
Értéket tulajdonítanék a dolgoknak,
nem azért, amit érnek,
hanem azért, amit jelentenek.
Keveset aludnék,
többet álmodnék,
hiszen minden
becsukott szemmel töltött perccel
hatvan másodperc fényt veszítünk.
Akkor járnék, amikor mások megállnak,
és akkor ébrednék, amikor mások alszanak.
A férfiaknak bebizonyítanám,
mennyire tévednek, amikor azt hiszik,
az öregedés okozza a szerelem hiányát,
pedig valójában
a szerelem hiánya okozza az öregedést!
Szárnyakat adnék egy kisgyereknek,
de hagynám,
hogy magától tanuljon meg repülni.
Az öregeknek megtanítanám,
hogy a halál nem az öregséggel,
hanem a feledéssel jön.
Annyi mindent tanultam tőletek, emberek...
Megtanultam,
hogy mindenki a hegytetőn akar élni,
anélkül hogy tudná,
hogy a boldogság a meredély megmászásában rejlik.
Megtanultam,
hogy egy embernek csak akkor van joga
lenézni egy másikra,
amikor segítenie kell neki felállni.
Annyi mindent tanulhattam tőletek,
de valójában már nem megyek vele sokra,
hiszen amikor betesznek abba a ládába,
már halott leszek.
Mindig mondd azt, amit érzel
és tedd azt, amit gondolsz.
Mindig van másnap,
és az élet lehetőséget ad nekünk arra,
hogy jóvátegyük a dolgokat.
Senkinek sem biztos a holnapja,
sem öregnek, sem fiatalnak.
Lehet, hogy ma látod utoljára azokat,
akiket szeretsz.
Ezért ne várj tovább, tedd meg ma,
mert ha sosem jön el a holnap,
sajnálni fogod azt a napot,
amikor nem jutott időd
egy mosolyra,
egy ölelésre,
egy csókra,
és amikor túlságosan elfoglalt voltál ahhoz,
hogy teljesíts egy utolsó kérést.
Tartsd magad közelében azokat,
akiket szeretsz,
mondd a fülükbe,
mennyire szükséged van rájuk,
szeresd őket és bánj velük jól,
jusson időd arra, hogy azt mondd nekik,
"sajnálom",
"bocsáss meg",
"kérlek",
"köszönöm".
Senki sem fog emlékezni rád a titkos gondolataidért.
Mutasd ki barátaidnak és szeretteidnek,
mennyire fontosak neked!
Gabriel García Márquez
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése